Érdekes témára bukkantam az FN.HU-n. Mondjuk az atomenergiáról nem sok szó esett, de nekem frissítette az olajtartalékokról alkotott elképzeléseimet. Azért elég furcsa ez az összefüggés: Minél magasabb az olaj ára, annál inkább megéri kiaknázni az eddig drágának számító lelőhelyeket. Így az olaj, és ezzel együtt az üzemanyag ára az egekbe szökik, mégis marad minden a régiben. Lehet, hogy hamarosan tényleg változtatnunk kell az autózási szokásainkon, mert teljesen lehetetlen lesz az átlag honpolgár számára egy autó üzemanyag költségeinek fedezése? Az USA lakosai is beosztóbbak lesznek, és persze mi lesz India és Kína növekvő olajéhségével?

FORRÁS: FN.HU

Ma magyar idő szerint 20:30 és 21:30 között a világ több nagyvárosában lekapcsolják a villanyt. A "Föld órája" mozgalom 2007-ben indult Ausztráliából, mára ez az egyik legnagyobb klímavédelmi mozgalommá nőtte ki magát.

Vajon mennyit érhet ez az egy óra?

További infók: itt

Érdekes, hogy pont ma reggel olvastam arról, hogy a Jeges-Tenger jégtakarója radikálisan csökkent. az erről szóló tanulmányok a közeljövőben várhatóak.

Nagyon ritkán, ha az ember megnéz egy jó filmet, végére ér egy jó könyvnek, tapssal adózik a színészeknek egy előadás után, vagy csak egész egyszerűen félálomban piheg szerelme mellett, akivel épp egy fergetegeset szeretkeztek, nagyon ritkán az ember bele gondol a világ nagy és rejtelmes dolgaiba. Egy euforikus érzés a pillanat erejéig feloldja a gyermeteg lelkén a blokkot, melyet a stressz, a kibírhatatlan főnök, a lázadó kamaszgyerek, a bankhiteltartozás, a sügér politikusok hallgatag kiszolgálása és az unalomig ismétlődő napi rutin okoz. Naivan elképzeli, milyen jó lenne ha...

Velem is hasonló történt, bár egy teljesen más aspektusból. Az ember akkor szokta még átértékelni az életét, az "ÉN" és a "VILÁG" relációját ha katasztrófa történik vele. A váratlan baleset nem velem történt. Történt azzal a japán nyugdíjassal, aki nem hallotta meg időben a vészt jelző szirénát, vagy azzal a kisiskolás korú, jobb sorsa is érdemes arab gyerekkel, aki a napokban halt meg Líbiában a harcokban. (Mert bizonyára voltak, vannak, és lesznek civil áldozatok egy polgárháborúban.)

Nem azért ragadtam klaviatúrát mert mindenáron meg akarom mondani a tutit. Elgondolkoztam, és ember társaimat is elmélkedésre, és érdemi vitára szeretném sarkalni észrevételeimmel.

Napok óta olyan kérdések foglalkoztatnak, hogy vajon hogy alakul a civilizációnk energetikai problémája a japán atomkatasztrófa után? Milyen hatással lesz az arab világok demokratizálódása? Milyen következményekkel jár az éghajlatváltozás, és vajon a fejlett és fejlődő országok milyen stratégiával készülnek erre. Készülnek e egyáltalán? Megengedheti-e egy civilizáció magának, hogy faji kérdéseken, és történelmi sértettségeken vitatkozzon, amikor a világ, amiben él egyre kevésbé képes kiszolgálni az igényeit?

Ezekre a kérdésekre szeretnék majd válaszokat lelni, vagy legalábbis közelebb kerülni azokhoz a megoldásokhoz, melyeket nem a következő generációnak kellene kitalálni.